Nyájas Olvasó!

Egy teljesen átlagos, nyolcórás munkarendben dolgozó, Budapesten élő, városi férfi vagyok. Emellett úgynevezett kutyás. Születésem óta kutyás családban éltem, így amikor önfenntartóvá váltam egyértelmű volt, hogy lesz egy saját kutyám. Lett is. Zápor. Zápor az a kutya, akit vidéken ugatni látsz a kerítés mögött. Fekete, kócos, közepes testű, barna szemű, csahos. Menhelyről van, kóbor volt. Emberként talán a hajléktalan lehetne a megfelelője annak ami ő volt, az, aki mellett minden nap elmegyünk rezzenéstelenül munkába menet, fizetésnapon pedig tán még egy százast is dobunk neki. Minden esetre tudomást aligha veszünk róla. Ettől a kutyától többet tanultam, mint évekig tartó egyetemi tanulmányaim alatt.

A kutyák nem emberek. Sokan próbálják valamiféle gyerekpótlékként kezelni őket, néhánynál talán működik is. De a kutyák ettől még nem lesznek emberek. Emellett a kutyák valahogy már az állatvilágtól is eltávolodtak. Évezredek óta az ember mellett élnek, szoros együttműködésben, és az ember -a gazdi -fontosabb nekik fajtársaiknál. A kutyák - kutyák. 

Szürke városokban élve, pénzünk vagy időnk közt válogatva háziállataink kötnek leginkább a természethez, a harmonikus, fenntartható élethez. Ezeket az állatokat - legyen az kutya, macska, törpenyúl, szakállas agáma, zsugorított jegesmegve, ewok vagy porcica - a legtöbb gazdi megtanítja bizonyos dolgokra. A kutya üljön le a zebránál, a cica kergesse a lézerpöttyöt a földön, a papagáj legalább egy 'bazmeg'-et tudjon mondani a haveroknak, ha átjönnek. Érthető, hiszen a legtöbb háziállat már kvázi munkanélküli: a border collie-k nem terelnek, a macskák nem fogják az egeret a pajtában, kap hát más munkát: ha pisztolyt formázok a kezeből a kutyám hanyattdobja magát, és boldog amikor megjutalmazom érte. Tanulta, tölem.

Én sokkal többet tanultam tőle. Ezeket szeretném veled megosztani. Az első posztban persze anélkül hogy elspoilerezném a következő bejegyzéseket. Megmutatta, hogy lehet bízni annak a fajnak egy képviselőjében, aki már egyszer az út szélén hagyta. Megmutatta hogy lehet akkor is figyelni, amikor alszik. Megmutatta hogy lehet ezredszer is újra próbálni valamit, ami még sosem sikerült. Meg tud bocsátani egy pillanat alatt. Türelemmel vár órákon át, és nem zavarja az egyedüllét. Őt naponta háromszor elkapja a flow, én örülök ha félévente egyszer. A legfontosabb: boldog, amiért nem kell döntéseket hoznia és nem vágyik hatalomra. Elégedett az életével, boldog, és nem vágyik többre.

A blogban olyan érzéseket, magatartásokat, viselkedésformákat fogok bemutatni, amiket mi emberek és a kutyák is érzünk, tanúsítunk. Azt gondolom, hogy a legtöbb esetben van mit tanulnunk legjobb barátainktól, és szeretném megmutatni, mik ezek.

Disclaimer: A posztok kvázi esettanulmányok, melyek saját tapasztalataimat mutatják be, amiket a kutyámmal szereztem. Nem vagyok etológus, állításaim alátámaszthatják, vagy megcáfolhatják publikációk, amiket igyekszem hivatkozásként megjeleníteni.

Ha az itt leírtak feleannyi emberben feleakkora hatást keltenek, mint ahogy elképzeltem, én olyan boldog leszek, mint Zápor, amikor esténként lefeküdhet a takarójára. Mert ő ennek is örül.