Nos. Nem szerettem volna ilyen hosszú adásszünetet, de a koronavírus engem is elért valamilyen szinten. 

DE. Az irigykutya blog megy tovább, és talán nagyobb lendülettel is mint eddig.

A mostani poszt a tárgyak birtoklásáról szól, és hogy mihez van joga a kutyának, és mihez nincs.

Az első kutyás élményem Dini, a rövidszőrű magyar vizsla. Vele 8-10 évesen együtt hajtottuk ki a tyúkokat az ólból és szedtük ki a tojást reggelire. Dinit a szomszéd lelkiismeretfurdalás nélkül küldte meg egy sörétes puskával. A kutya túlélte amúgy, még sok évig élt velünk, még kölykei is lettek (köcsög szaporítók vagyunk, tudom, de akkor még ennek híre sem volt.). Dini az a kutya volt akit nevelni se kellett, ő mindent tudott.

Nekem utána lett kutyám, és hát abból indultam ki, hogy minden olyan lesz mint Dinivel. De persze ez nem így megy. Zápor mindentől _is_ rettegett amikor hozzám került, így ha nagyobbat dobbantottam mint általában, akkor egy rettegő kutyát láthattam magam előtt, amit aztán én igazán nem akartam. Szerintem hiába a soksok hirdetés, magamból kiindulva még mindig az a tévhit van az emberekben, hogy a kutya alapból behívható, és alapból labdázik. Ilyen feltételek mellett pedig könnyű kutyát tartani. 

Nos, a kutya alapjáraton nemhogy nem behívható, de nem is labdázik. Zápor rettegése megmutatta, hogy egy kutyának nem elég eldobálni egy tárgyat, lesz akkora gátlás benne hogy utána se induljon, csak megalázkodva feküdjön előtted. Fél éves küzdelem volt, mire megtanult érdeklődni a labda iránt, viszont akkor az övé volt minden labda a világon.

Hagyatkozzunk tényekre. Egy kutya miért labdázik? A kutya labdafixációja a zsákmányszerző ösztön megnyilvánulása, valahol egy létfenntartó viselkedés. A zsákmányszerző ösztön kulcsingere a mozgó zsákmány, tehát egy kutya (amennyiben kifejezett zsákmányszerző ösztönnel rendelkezik) a mozgó labdára rá fogja vetni magát. A zsákmányszerzés nyitott genetikai program tárgya, tehát minden olyan dolog zsákmány, ami úgy viselkedik mint egy zsákmány. Az elkapást követően pedig a kutya a zsákmányt holtra rázza, hogy eltörje a gerincét (ez az a fázis, amikor 'olyan cuki, hát hogy rázza'), majd egy nyugodt helyre cipeli, hogy a gyomor-béltartalmát elfogyassza.

Na eddig tök oké, kutya boldog, labda van, gazdi eldob, kutya elkap, holtra ráz, széttép, gazdi másikat vesz, boldogság. Ha a kutyát érdekli. De nem minden kutyát érdekel. 

Szóval ha egy kutya nem akar labdázni a következőket teheted: 

1.) oké, nem akar labdázni akkor ne labdázzon. Ez a legjobb megoldás, mert ezzel nem kell dolgozni.

2.) akkor is szeretnék vele labdázni. Ez egy kevésbé kényelmes megoldás, mert ezzel bizony dolgozni kell. Én ezt választottam.

Tehát meg kell találni a forrását annak, hogy miért nem labdázik a kutya. Az én kutyám mindenekelőtt félt. Félt, mert megdobálták őt mindennel, tehát ha felemeltem a kezem, az már veszélyt jelentett neki. Ezen viszonylag hamar túl lehet esni.

Aztán jött az ún. 'kurvakutya' időszak, amikor a labda már érdekli és hát az az övé hát akkor visszük a bokorvégébe széttépni. 

És ebből jön a tolvaj kutya, akivel már biztosan minden kutyás találkozott legalább egyszer, akit már érdekel a mozgó dolog annyira, hogy elfogja és elcipelje, még holtra is rázza, de az istennek ne adja vissza a gazdinak. Annyira, hogy a park összes kutyájától ellopja a labdát.

Tehát játszani sajnos szabályok szerint kell a kiskutyának, és csakis úgy. Ha nem tartja be a szabályokat nincs játék.

A legfontosabb szabály, hogy a játék (labda, frizbi, plüss, bot stb.) a gazdié. Persze hülyén hangzik, hogy 'na megyek a Fressnapfba veszek magamnak egy új sípolós labdát', de attól még fontos, hogy a tárgy a gazdié, nem a kutyáé. Ez elég nagy előny, ha a kutya nem akar labdázni: lehet, hogy azért nem akar, mert otthon a kertben a gazdi teniszpályát üzemeltet, és ab libitum rendelkezésére áll a labda. Miért is akarna egy ilyen kutya labdázni? Ám, ha labdához a kutya csak és kizárólag akkor jut, ha a gazdi odaadja neki, máris érdekesebbé válik a dolog. 

A másik fontos dolog, hogy az 'ereszd' (vagy 'kérem', 'köpd ki', ki mit szeret) vezényszó a kutyának szentírás. Labdával sokkal könnyebb dolgunk van, mint az adott esetben földről felevett táplálékkal, de az élelemmegtagadás biztossá tételéhez is hasznos, ha a kutyánk azonnal ereszt. Így a kínos 'mindjárt visszaadja ám a labdát, csak el szokta lopni és nem hozza vissza' szituációkat is elkerülhetjük a parkban. Persze a kutya a gazdi játékát sokkal könnyebben adja, mint a sajátját.

Tehát a játék soha nem a kutyáé. A játék mindig a gazdié, a kutya csak játszhat vele, ha a gazdi neki adja, vagy esetleg olyan béna hogy leejti és a kiskutyának sikerül elkapnia. A jogot pedig, hogy azt bármikor visszakérjük tőle mindig fenntartjuk. Akár huzigálós, hörgős-morgós játék közben is, bármikor vissza kell tudnunk kérni a játékot. Lehetőleg első szóra és azonnal.