Ismét a lakásba szorult kutyásokhoz szólnék, hátha könnyebb lesz tőle kicsit az élet. A mai poszt arról szól, hogyan gyakoroljunk úgy a kutyával, hogy ő is élvezze, illetve pár új trükköt mutatok be, amit az előző poszomban írtak elsajátítása után gyakorolhattok. Benti elfoglaltságról lévén szó, maradnék a klikkeres feladatoknál, de a foglalkozások felépítésére vonatkozó rész bármilyen tanulás során hasznos lehet.

Szóval hogyan gyakoroljunk a kutyával? Az első, és egyik legfontosabb dolog, hogy tervezzük meg, mit fogunk aznap csinálni. Nem csak a kutyának lesz gördülékenyebb a dolog, de mi is tudatosabban fogunk segíteni az ebnek bármilyen trükk tanításakor. Azt gondolom, a gyakorló sessiont a következők szerint célszerű megtervezni:

-Figyelemfelhívás, koncentráció: Első körben a kutyát 'be kell kapcsolnunk', ahhoz hogy hatékonyan tudjunk vele dolgozni. Erre az ún. koncentrációs gyakorlatot szoktam használni, miszerint a bal kezembe fogok néhány falatot, megmutatjuk a kutyának, és elkezdjünk a kezünkkel az orránál fogva vezetni. Ha minden jól megy, az kiskutya kapcsol, hogy itt bizony falathoz lehet jutni, és követni kezdi a kezünk. Ha követi a kezünk, megmutathatjuk neki a tanult összefüggést (klikk-»kaja), hogy átismételjük a dolog lényegét. 2-3 falatot kioszthatunk a kutyának, hogy felkeltsük az érdeklődését. Erre fél-egy perc bőven elég, de rövidebb is lehet, ha a kutyánk már ismeri a gyakorlás folyamatát.

-Bemelegítés, ismétlés: Miután a kutyát bekapcsoltuk, tudatos figyelmét magunkra vontuk, gyorsan átismétlünk pár már ismert feladatot. Ezzel tudatosítjuk a kutyában, hogy itt most nem szemenként etetés fog következni, hanem azokért a falatokért bizony meg kell dolgoznia. Mivel a koncentrációs gyakorlat során a kutya rákattant a falatra, örömmel fog megcsinálni pár már ismert, akár készség szinten, rutinból működő trükköt a falatért. Ezek akár ül-fekszik-áll jellegű pózos gyakorlatok is lehetnek, de bármit használhatunk amit a kutya ismer a 'Pacsi'-tól az 'Érint'-en át a 'Forog'-ig. Szintén rövid ideig csináljuk, ne fárasszuk el a kutyát már az elején.

-Tanulunk új dolgot: A kutya tehát már tudja, hogy itt munkát kell végezni, és az viszont nagyon jó, mert azért jár falat. Néhány dolgot már megcsinált, és szinte lángra kap a tettvágytól hogy még még még csinálhasson valamit csak adjuk már a kaját. Ilyenkor még az agya viszonylag friss, nincs túlterhelve, de már megfelelően motivált is. Ilyenkor célszerű új gyakorlatot tanítani neki. Az új gyakorlat megtanításához szükséges a gazdi megfelelő felkészültsége, tehát tudjuk, hogy mit és hogyan tervezünk tanítani a kutyának. Ha mi sem értjük hogy hogyan is kéne megtanítani a gyakorlatot, a kutya is nehezen fogja megérteni. Érdemes alternatívákat is előre kitervelni, ha már ismerjük a kutyánk viselkedését, tudjuk hogyan viseli a kudarcot, hogy lehet motiválni, hogyan lehet visszaszerezni a lankadó figyelmét. Az új gyakorlatokat célszerű valami már ismertre alapozni (lásd majd lentebb), mivel a kutya egy már ismert magatartást hamar fel fog ajánlani próbálkozásképp, és ha rá tudunk jutalmazni motiváltabb lesz, később pedig ráérünk formálni a viselkedést.
FONTOS: Az új dolog tanítását optimális esetben addig végezzük, amíg a kutya egyszer be nem mutatja az elérni kívánt mozdulatot, vagy ahhoz hasonlót. Igen, egyszer. Azt pedig úgy megünnepeljük, mintha a kiskutyánk éppen egy száguldó vonat elől lökte volna ki a testünket, megmentve ezzel az életünket, de inkább az egész családét. És onnantól aznap nem kérjük tőle többet. Ez tényleg fontos, mivel ha rápörgünk a sikerre, és gyorsan újra meg akarjuk csináltatni a kutyával, szinte biztos hogy el fogja rontani. Ezen mi szinte biztos hogy felidegesítjük magunkat, amivel a kutyát újabb kudarcélménybe hajszoljuk, amivel elvesszük a kedvét az egésztől. A ma tanult új dolgot majd másnap kérjük tőle újra, a koncentrációs gyakorlat után, egy jó adag rásegítéssel. Ha másnap elsőre, vagy akár másodikra, de relatíve önállóan megcsinálja ismételtethetjük, ha sok rávezetésre van szüksége, akkor az első sikeres végrehajtást ismét nagyon megünnepeljük, majd onnantól hagyjuk a gyakorlatot. Egy-két alkalom után biztosan belejön az eb, és azt vesszük majd észre, hogy a három napja újként bemutatott feladat lassan készséggé válik. Ehhez viszont fontos, hogy ne érje kudarcélmény a kutyát. 

-Ismétlő, levezető feladatok: Már ismert feladatokat gyakoroltatunk a kutyával, de ha kell más tárgyakkal, más helyen, kicsit nagyobb távolságból, vagy valahogy kicsit megbonyolítva. Fontos, hogy ne bonyolítsuk túl a helyzetet, mivel az új gyakorlat tanulásában a kutya szellemileg elfáradt, itt már kis kudarc is könnyen felidegesítheti. Bőven elég, ha a tegnap még tőlünk fél méterre lévő tárgy, amivel a feladatot gyakoroltuk ma tőlünk már 60 centire van. Fontos, hogy a kutyának sok sikerélményben legyen része, hiszen nekünk is akkor lesz sikerélményünk. 

-Kioldás, ünneplés: Ha végeztünk, jelezzük a kutyának, hogy itt a vége, pihenhet. Én ezt egy nagy szeretethullámmal szoktam megünnepelni, majd ha hatékonyan gyakoroltunk a kutya örömmel lepihen legalább pár percre. Ezután szoktunk sétálni indulni, ahol már nem, vagy csak ismert dolgokat gyakorlunk. 

FONTOS: Az egész gyakorlás ne tartson tovább 15-20 percnél. Kezdő kutyánál 10 perc is bőven sok lehet, később lehet növelni 15-20 percre. A kutyák nem képesek túl sokáig koncentrálni egy adott dologra, és az idegrendszerük is könnyebben fárad. Sokkal fontosabbnak tartom, hogy megfelelő motivációt tartsunk fenn a kutyánál rövid ideig, minthogy unásig gyakoroltassunk vele valamit. Egy nap pihenés tényleg nagyon sokat segít egy új gyakorlat első sikeres elvégzése után, meglepően gyorsan rögzülnek a tanultak, ha az egyszer sikerült gyakorlatot nagyon látványosan megdícsérjük a kutyánál, és nem kérjük tőle aznap többet. Így a mozdulathoz csak pozitív élménye fűződik majd, tehát másnap örömmel és bátran fogja felajánlani nekünk. Ha az új gyakorlatot nem tudja a kutya ennyi idő alatt elfogadhatóan bemutatni, próbáljunk neki segíteni, ösztönözni és bátorítani őt. Ne adjuk fel mi sem, egyrészt azért, mert akkor a kutyánk is csalódik, másrészt pedig a 'na jólvan Buksikám fáradt vagy már, nem csináltad meg, nem baj itt a falat nesze' magatartásunkkal remekül meg tudjuk tanítani az állatot arra, hogy az égvilágon semmit sem kell csinálnia, csak hülyének tettetnie magát, mivel egy idő után megunjuk, és oda fogjuk neki adni a falatot a semmiért.

Végezetül két hasznos, fárasztós trükk:

Ajtónyitás: Én az 'Érint'-ből tanítottam (lásd előző poszt). Először a résnyire nyitott ajtó orral érintését jutalmaztam, majd csak azt, ha az ajtó szélét érintette meg. Hamar megtanulta Zápor, hogy az orrát a résbe kell bedugnia ahhoz, hogy én nagyon örüljek. Ezután a vezényszót cseréltem ki: amikor már tudta mit kérek tőle, de még mindig az 'Érint!' vezényszóval kértem, 2-3 ismétlés után váltottam vezényszót: 'Nyisd ki!'. Mivel az előző néhány alkalommal az ajtónyitást jutalmaztam, így a kutya jó eséllyel azt fogja elsőként felajánlani. Ekkor nagyon megünnepeljük. Mivel ez  eddigre nem teljesen új gyakorlat már, csak a vezényszó más, talán egyszer rá is ismételhetünk, hogy jobban rögzüljön.

Ajtó becsukás: Alapja nálam a 'Mancs' gyakorlat volt, tehát hogy kézzel fel kell döntenie valamit a kutyának (előző poszt). Ha megtanítjuk a 'Mancs' vezényszóra az ajtó megpiszkálását, utána már csak arra jutalmazunk, ha legalábbis megmozdítja, de inkább be is hajtja az ajtót. Ha már ez jól megy, válthatunk vezényszót is 'Csukd be!' Az előzőek szerint. 

Alacsonyan tartott villanykapcsolók esetében a villanyt is megtaníthatjuk le és felkapcsolni a 'Mancs' gyakorlatból!.

Jó gyakorlást mindenkinek!

Ha olvasnál még ehhez hasonló posztokat, kövesd az IrigyKutya blogot a Facebookon.