Ismét a lakásba szorult kutyásokhoz szólnék, hátha könnyebb lesz tőle kicsit az élet. A mai poszt arról szól, hogyan gyakoroljunk úgy a kutyával, hogy ő is élvezze, illetve pár új trükköt mutatok be, amit az előző poszomban írtak elsajátítása után gyakorolhattok. Benti elfoglaltságról lévén szó, maradnék a klikkeres feladatoknál, de a foglalkozások felépítésére vonatkozó rész bármilyen tanulás során hasznos lehet.

A legtöbb kutyás oldal igyekszik segítséget nyújtani a kutyásoknak abban, hogyan fárasszák le otthon az ebeket, ezzel is minimalizálva a külvilágba járás szükségességét.
Én is megpróbálkozom néhány egyszerű feladat bemutatásával, amikkel gyorsan, könnyen elfáraszthatjuk kedvencünket szellemileg. Különösen hasznos ez azoknak, akik lakásban tartanak kutyát, így a kertben labdázás nem opció. Természetesen úgy ahogy a kert sem helyettesíti a rendszeres sétát, az otthoni lefárasztás sem. Ezekben a nehéz időkben viszont törekednünk kell arra, hogy a lehető legkevesebb időt töltsük a lakhelyünkön kívül.

Nos. Nem szerettem volna ilyen hosszú adásszünetet, de a koronavírus engem is elért valamilyen szinten. 

DE. Az irigykutya blog megy tovább, és talán nagyobb lendülettel is mint eddig.

A mostani poszt a tárgyak birtoklásáról szól, és hogy mihez van joga a kutyának, és mihez nincs.

Zápor kutyám tanítása során megtanultam az időzítés fontosságát. Azt gondolom ez az egyik, ha nem a legfontosabb dolog amit egy kutya tanítása során be kell tartanunk. Az időzítés fontosságával a kutyások többsége tisztában van, erre alapul a klikkeres tanítási módszer is, azonban tapasztalataim szerint a pontos időzítést hajlamosak csak a jutalmazáskor alkalmazni - negatív visszacsatolás, büntetés, lebaszás esetén kevésbé. Az időzítés pedig legalább olyan fontos akkor, ha a kutyának azt kívánjuk megtanítani hogy mit ne csináljon, mint amikor valamilyen viselkedés -póz, trükk, gyakorlat - bemutatására tanítjuk. Lássuk, miért.

,,A kutya olyan, mint a gazdája" - mondják sokan, és igazuk van, még ha nem is úgy, ahogy ők gondolják. A kutyák valóban hasonlítanak gazdájukra, ami sokszor külső jegyeikben is megvalósul (ennek oka legtöbbször a gazdi  választása) ám sokkal fontosabb, hogy gazdáik hangulatát, lelkiállapotát tükrözik. De mit tanulhatunk ebből?

Az első, és legfontosabb, amit a kutya tanít nekünk az általános elégedettség. A megfelelő körülmények között tartott kutya köszöni szépen elégedett azzal, ami neki jutott, és nem kíván többet. Elégedett a napi egyszeri-kétszeri étkezéssel, a sétákkal, a simogatással és az időnként lepottyanó finom falatokkal. Megelégszik annyival, amennyire feltétlenül szüksége van. Ezzel szemben a jelenkor társadalmának embere aligha elégedett bármivel, és sosem éri be annyival, ami az életbenmaradáshoz kell. Hogy elleshessük a kutyáktól ezt az általános boldogságot, meg kell keresnünk az okát.

Nyájas Olvasó!

Egy teljesen átlagos, nyolcórás munkarendben dolgozó, Budapesten élő, városi férfi vagyok. Emellett úgynevezett kutyás. Születésem óta kutyás családban éltem, így amikor önfenntartóvá váltam egyértelmű volt, hogy lesz egy saját kutyám. Lett is. Zápor. Zápor az a kutya, akit vidéken ugatni látsz a kerítés mögött. Fekete, kócos, közepes testű, barna szemű, csahos. Menhelyről van, kóbor volt. Emberként talán a hajléktalan lehetne a megfelelője annak ami ő volt, az, aki mellett minden nap elmegyünk rezzenéstelenül munkába menet, fizetésnapon pedig tán még egy százast is dobunk neki. Minden esetre tudomást aligha veszünk róla. Ettől a kutyától többet tanultam, mint évekig tartó egyetemi tanulmányaim alatt.